Mai, modern világunk szerves része a reklám. Ha valamit el szeretnénk adni, akkor jó „marketinget” kell alkalmaznunk. Általában azt a dolgot, vágyott tárgyat akarjuk, amiben hiányt szenvedünk. Napjaink egyik nagy hiánycikke az egészség. Amíg nincs semmi bajunk, addig nem foglalkozunk vele, teljesen természetesnek vesszük ezt az állapotot. Amint azonban valamilyen egészségügyi problémánk támad, megijedünk, és az egészségesnek mondott dolgok felé fordulunk.

Manapság trendi szuperételeket, goji bogyót, kovaföldet vagy bio dolgokat enni és „egészséges” címszó alatt nagyon könnyű eladni. Ezen kínálatból én most a legmegfoghatóbbal, a bio (vagy más néven öko) termékekkel szeretnék foglalkozni. Tényleg egészségesebbek vagy az egész csak átverés?

Rövid magyarországi bio történet

Hazánkban a bio mozgalom 1983-ban indult el, ekkor alakult meg a Biokultúra Klub, melynek alapítói biogazdálkodók, környezet-és egészségvédők voltak. 1987-ben egyesületté váltak, s 1996-ban innen vált ki a Biokontroll Hungária Kft., mint független ellenőrző szerv. (Rajtuk kívül a Hungária Öko Garancia adhat ki igazolást egy termékről, hogy az megfelel-e a biogazdálkodás követelményeinek vagy sem.) Jelenleg az ország mezőgazdasági területeinek kb. 2,5%-án folyik biogazdalkodás. Ez az összterületet nézve – szerintem – nagyon kevés.

Mi a különbség a hagyományos és a bio gazdálkodás között?

A legfontosabb, hogy bio gazdálkodásban nem lehet műtrágyát, hozamfokozó-, rovarölő- és gyomírtó szereket, antibiotikumot és szintetikus vegyszereket használni, illetve tilos a génmódosítás!

Előnyei sokfélék (bővebben itt olvashattok róla), én csak néhányat említenék: a talaj gazdagabb vitaminokban és ásványi anyagokban, és mivel vízzel lemosható szereket használnak, ezért azok a gyümölcs/zöldség belsejébe nem jutnak be. Bizony, a biogazdálkodásban is használnak vegyszereket, a legtöbb kén vagy réz alapú. (Az engedélyezett szerek listáját megtekinthetitek itt.) Állítólag nagyobb a vitamin tartalmuk is, de egyre több tanulmány cáfolja meg ezt. (A The Guardian egy korábbi cikkében is foglalkozott ezzel.) Sőt! Azt mondják, nincs jó hatással a környezetre, mert egyre több természetes toxin keletkezik (szabadul el), ami káros a nővényekre, rajtuk keresztül pedig az emberre. (Akit érdekel, angolul egy hosszabb cikket olvashat erről itt.)

Mi van?!

Az egymásnak ellentmondó tanulmányokra, csak egy válasz létezik: érdek!

Lobbi

Beszélnünk kell a nagy élelmiszeripari lobbiról. (A lobbi leegyszerűsítve érdekérvényesítést jelent.) A pénz hatalom. És pénzen bármi megvehető. Tudósok, kutatók, tanulmányok is. Így például az aszpartám is egészséges, holott számos kutatás bebizonyította már káros voltát. De másik példát hozva, a kávéról naponta derülnek ki újabb kutatások, mely egészségvédő vagy romboló hatását mutatják be. Mindennek van lobbija. A bionak is. Bár jelenleg kisebb, mint a hagyományos gazdálkodásé.

Akkor most egészséges vagy nem?

Szerintem nem kell ahhoz tudósnak lenni és C-vitamin szintet elemezni, hogy belássuk: amit nem lehet agyonvegyszerezni, az egészségesebb annál, mint amit lehet.

Oké, ez mind szép és jó, de drága!

Igen, az. Sajnos. Ennek oka, hogy kevés a biogazdálkodó és tudnotok kell, hogy mivel tilos mindenféle „állományjavítás”, így adott területen biogazdálkodásból kevesebb termény állítható elő, mint hagyományosban.

Kinek higgyünk?

A testednek. Ha jól érzed magad a bio élelmiszerektől, fogyasztd. Ha semmi bajod a „hagyományos” úton előállított termékektől, rendben van. De bárhogy is döntesz, tájékozódj! Olvass, nézz utána a dolgoknak! Gondolkozz! Kérdezz!

Ha bio terméket vásárolsz, mindenképp kérd el az Öko tanúsítványt, ha az a terméken nincs jelölve! (Például a piacon az almákra nem nyomják rá egyenként.)

Ha pedig nem hiszel a bioban vagy nincs rá pénzed, akkor lehetőség szerint egy olyan gazdától vásárolj, akit ismersz és tudod, nem permetezi agyon a növényeit. Ez nem csak a vegyszerek, de az íz miatt is fontos! Ha már kóstoltál bio vagy háztáji, alig permetezett zöldséget/gyümölcsöt, tudod, miről beszélek. Ha nem, próbáld ki: szeretni fogod! :)

Napjainkban egyre több ember szenved ételallergiában vagy ételintoleranciában. A köznyelvben a két fogalom sokszor összemosódik, egymás szinonimájaként is használják, pedig két különböző dologról van szó!

Az allergia az immunrendszer túlzott, azonnali reakciója legtöbbször ártalmatlan anyagokkal szemben. Nincsenek pontos magyarországi adatok, de a becslések szerint a felnőttek 1,5-3,5%-a, a gyerekek 2-8%-a szenved benne. A leggyakoribb ételallergének hazánkban a tej, tojás, mogyoró, dió, szója, a gyümölcsöknél a földieper, a zöldségek közül pedig a paradicsom, uborka, zeller.

Az ételallergia tünetei sokfélék lehetnek: gyomor-bélrendszeri panaszok, csalánkiütés, megduzzadt arc vagy torok, súlyos esetben anafilaxiás sokk, ami a légutak beszűkülésével jár együtt, ezáltal fulladásos halált okozhat.

Ételintolerancia esetén az emésztőrendszer válaszol néhány órával vagy 1-2 nappal később az elfogyasztott alapanyag vagy étel után, leggyakrabban gyomor-és bélbántalmakat (hasmenést, hasfájást, haspuffadást) okozva. Ezen kívül egyéb tünetei is lehetnek, a teljesség igénye nélkül: hányinger, fejfájás, szorongás, agresszivitás, depresszió, állandó fáradtság, száraz bőr, esetleg ekcéma.

Amint látjátok ez sokkal „összetettebb” betegség és sokkal „alattomosabb” is, mint az allergia, felismerni is nehezebb. Hazánkban a leggyakrabban a búza és egyéb glutént tartalmazó gabonafélék, a tej és tojás okoznak problémát.

Mi  a különbség tehát az életallergia és ételintolerancia között? Míg előbbire az immunrendszer, utóbbira az emésztőrendszer reagál, illetve ételallergia esetén az egész allergénre, míg intoleranciánál csak egy részére érzékeny a beteg. Ételallergiát „kinőhet” az ember (ha csecsemőként, gyerekként diagnosztizálták), intoleranciát nem.  A két leggyakoribb intolerancia a laktózhoz és a gluténhez köthető.

Magyarországon a becslések szerint a lakosság 20-30%-a lehet laktózérzékeny, ez 2-3 millió embert jelent! A vékonybélben található a laktáz enzim, ami a tejcukor lebontásáért felelős. Ha nincs elég enzim, akkor a tejcukor molekulák lebontás nélkül kerülnek a vastagbélbe, ahol a bélbaktériumok bontják le őket, de ekkor már kedvezőtlen hatású anyagok keletkeznek, melyek gázosodást, puffadás, hasfájás és hasmenés okozhatnak.

A lisztérzékenység (vagy más néven gluténérzékenység, cöliákia) egyre több embert érint. Felismerése nehéz, mert többféle formája létezik: aktív, csendes és látens. Az aktívaknál a betegség egyértelműen kimutatható (a vékonybél károsodása, emésztőrendszeri panaszok), a csendeseknél még nem jelentkezik tünet, de már látszik a vékonybél károsodása, a látens betegeknél pedig még nincsenek panaszok, épek a bélbolyhok is, de a szűrő- és genetikai vizsgálatok kimutatják a betegséget. A gluténérzékenyeknek kerülni kell a búzából, rozsból és árpából készült ételeket, italokat és minden olyan készterméket, amelyben ezek valamilyen származéka/kivonata található, de a legszigorúbb diétában még az olyan késztermékeket is, amely csak nyomokban tartalmaz glutént.

A gluténérzekenység „társbetegsége” nagyon sokszor a laktózérzékenység és fordítva: a laktózérzékenyeknél sokszor előfordul gluténérzékenység is.

Mi lehet az oka, amiért egyre több ember szenved valamilyen ételallergiában vagy –intoleranciában?

Az okok lehetnek genetikaiak (öröklődés), de a legtöbben az élelmiszeripart és a feldolgozott élelmiszereket teszik felelősség, amely sok allergén anyaggal dolgozik és  annyi mesterséges anyagot és ízfokozót használ, amikhez az emberi szervezet egyszerűen nem tud hozzászokni.

A legjobb, amit tehettek, ha megpróbáltok minél kevesebb feldolgozott élelmiszert és készterméket fogyasztani. Tudom, a sütéssel-főzéssel sok idő elmegy, de egyrészt tudni fogod, mit eszel, másrészt hosszú távon megéri a befektetés: az egészségnél semmi sem fontosabb! Ezt leginkább azok tudják, akik betegek. Ne várjátok meg, míg betegek lesztek!

Felhasznált források:

https://glutenerzekeny.hu/

http://dolgozattar.repozitorium.bgf.hu/4264/1/Csizmadia%20Szilvia_szakdolgozat2015.pdf

+ saját tapasztalat és ismeret, mivel én is gluténérzékeny vagyok.

Ahogyan előző bejegyzésemben is írtam, a minőségi táplálkozás testi-lelki egészségünk egyik legfontosabb alappillére! Minőségi alatt azt értem, hogy szervezetünk számára hasznosuló, tápanyagokban, vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag!

Mindenki hallott már a szénhidrátokról, fehérjékről és zsírokról, amik szervezetünk megfelelő működéséhez szükségesek. Ezek közül a szénhidrátot övezi a legnagyobb „hírnév”: a legtöbbször ellenségnek van kikiáltva. Pedig ez szervezetünk hajtómotorja és a jó közérzet titka a megfelelő, minőségi szénhidrát bevitelen nyugszik!

A szénhidrátok (más néven szacharidok) szerves vegyületek, melyeket a növények állítanak elő fotoszintézis során. Szénből, hidrogénből és oxigénből állnak. Többféleképpen csoportosíthatjuk őket:

1. molekulaszerkezet szerint beszélhetünk mono-, di-és poliszacharidokról.
2. felszívódás alapján pedig gyors és lassú felszívódású szénhidrátokról.

A molekulaszerkezetből következik a felszívódás mértéke, a mono-és diszacharidokat gyorsan dolgozza (égeti) fel a szervezet, míg az utolsó csoportba tartozót lassabban. Mono- például az egyszerű gyümölcscukor, di- a laktóz, poliszacharid pedig a keményítő.

Mindegyik szénhidrát típust a szervezetünk egyszerű cukrokká bontja le, amelyből az izmok és az agyunk a működéséhez energiát nyer.

A teljesség igénye nélkül, gyors felszívódású szénhidrátforrások például a gyümölcsök, gyümölcskészítmények (lekvár, gyümölcslevek), a tejtermékek (tej, kefír, joghurt), finomított lisztek. Lassú felszívódásúak: zab, zabpehely, köles, hajdina, quinoa, kuszkusz, bulgur, barna rizs, teljes kiőrlésű gabonalisztek, kókuszliszt.

A zöldségek alapvetően lassú felszívódásúak, bár van köztük gyors is. Egy azonban biztos: ha egy ételnek (alapanyagnak) az elkészítése során a szerkezete megváltozik (pl.: főzéssel, puffasztással, pirítással, préseléssel, turmixolással), akkor lassúból gyors felszívódású lesz! Ezért van az, hogy pl.: a főzött zabpehely után nagyon hamar megéhezünk, pedig a zabpehely maga lassú felszívódású szénhidrát! (Tipp: vízbe vagy tejbe egy éjszakára áztasd be a zabpelyhet: így lassú felszívódású marad.)

Jogosan teheted fel a kérdést: a gyümölcsök vagy a tejtermékek akkor most egészségesek vagy nem? A válasz: természetesen azok, de gyors felszívódásúak, ezért ne csodálkozz, ha az elfogyasztásuk után hamar megéhezel. Ezek fogyasztását érdemes valamilyen lassú felszívódású szénhidráttal kombinálni,így biztosan tovább kitart a telítettségérzet.

Én azt gondolom, nincsen „jó” vagy „rossz” szénhidrát, az étrendedet érdemes úgy kialakítani, hogy tartalmazzon mind a kettőből megfelelő arányban! Életviteledhez és egészségi állapotodhoz kell a szénhidrát bevitelt alakítani, de biztatnálak, kezdj el minél több lassú felszívódásút bevinni szervezetedbe. Kevésbé leszel éhes, csökkenni fognak a „falási rohamok”. A feldolgozásuk során lassan emelkedik meg a vércukorszinted, azért egyenletesen jutsz majd energiához, így te is sokkal kiegyensúlyozottabb és energikusabb leszel! A változásokat ne 1-2 nap vagy hét után várd, néhány hónapnak el kell telnie, míg a szervezet elkezd magához térni, de a változás testi-lelki szinten látható és érzékelhető lesz!