Napjainkban egyre több ember szenved ételallergiában vagy ételintoleranciában. A köznyelvben a két fogalom sokszor összemosódik, egymás szinonimájaként is használják, pedig két különböző dologról van szó!

Az allergia az immunrendszer túlzott, azonnali reakciója legtöbbször ártalmatlan anyagokkal szemben. Nincsenek pontos magyarországi adatok, de a becslések szerint a felnőttek 1,5-3,5%-a, a gyerekek 2-8%-a szenved benne. A leggyakoribb ételallergének hazánkban a tej, tojás, mogyoró, dió, szója, a gyümölcsöknél a földieper, a zöldségek közül pedig a paradicsom, uborka, zeller.

Az ételallergia tünetei sokfélék lehetnek: gyomor-bélrendszeri panaszok, csalánkiütés, megduzzadt arc vagy torok, súlyos esetben anafilaxiás sokk, ami a légutak beszűkülésével jár együtt, ezáltal fulladásos halált okozhat.

Ételintolerancia esetén az emésztőrendszer válaszol néhány órával vagy 1-2 nappal később az elfogyasztott alapanyag vagy étel után, leggyakrabban gyomor-és bélbántalmakat (hasmenést, hasfájást, haspuffadást) okozva. Ezen kívül egyéb tünetei is lehetnek, a teljesség igénye nélkül: hányinger, fejfájás, szorongás, agresszivitás, depresszió, állandó fáradtság, száraz bőr, esetleg ekcéma.

Amint látjátok ez sokkal „összetettebb” betegség és sokkal „alattomosabb” is, mint az allergia, felismerni is nehezebb. Hazánkban a leggyakrabban a búza és egyéb glutént tartalmazó gabonafélék, a tej és tojás okoznak problémát.

Mi  a különbség tehát az életallergia és ételintolerancia között? Míg előbbire az immunrendszer, utóbbira az emésztőrendszer reagál, illetve ételallergia esetén az egész allergénre, míg intoleranciánál csak egy részére érzékeny a beteg. Ételallergiát „kinőhet” az ember (ha csecsemőként, gyerekként diagnosztizálták), intoleranciát nem.  A két leggyakoribb intolerancia a laktózhoz és a gluténhez köthető.

Magyarországon a becslések szerint a lakosság 20-30%-a lehet laktózérzékeny, ez 2-3 millió embert jelent! A vékonybélben található a laktáz enzim, ami a tejcukor lebontásáért felelős. Ha nincs elég enzim, akkor a tejcukor molekulák lebontás nélkül kerülnek a vastagbélbe, ahol a bélbaktériumok bontják le őket, de ekkor már kedvezőtlen hatású anyagok keletkeznek, melyek gázosodást, puffadás, hasfájás és hasmenés okozhatnak.

A lisztérzékenység (vagy más néven gluténérzékenység, cöliákia) egyre több embert érint. Felismerése nehéz, mert többféle formája létezik: aktív, csendes és látens. Az aktívaknál a betegség egyértelműen kimutatható (a vékonybél károsodása, emésztőrendszeri panaszok), a csendeseknél még nem jelentkezik tünet, de már látszik a vékonybél károsodása, a látens betegeknél pedig még nincsenek panaszok, épek a bélbolyhok is, de a szűrő- és genetikai vizsgálatok kimutatják a betegséget. A gluténérzékenyeknek kerülni kell a búzából, rozsból és árpából készült ételeket, italokat és minden olyan készterméket, amelyben ezek valamilyen származéka/kivonata található, de a legszigorúbb diétában még az olyan késztermékeket is, amely csak nyomokban tartalmaz glutént.

A gluténérzekenység „társbetegsége” nagyon sokszor a laktózérzékenység és fordítva: a laktózérzékenyeknél sokszor előfordul gluténérzékenység is.

Mi lehet az oka, amiért egyre több ember szenved valamilyen ételallergiában vagy –intoleranciában?

Az okok lehetnek genetikaiak (öröklődés), de a legtöbben az élelmiszeripart és a feldolgozott élelmiszereket teszik felelősség, amely sok allergén anyaggal dolgozik és  annyi mesterséges anyagot és ízfokozót használ, amikhez az emberi szervezet egyszerűen nem tud hozzászokni.

A legjobb, amit tehettek, ha megpróbáltok minél kevesebb feldolgozott élelmiszert és készterméket fogyasztani. Tudom, a sütéssel-főzéssel sok idő elmegy, de egyrészt tudni fogod, mit eszel, másrészt hosszú távon megéri a befektetés: az egészségnél semmi sem fontosabb! Ezt leginkább azok tudják, akik betegek. Ne várjátok meg, míg betegek lesztek!

Felhasznált források:

https://glutenerzekeny.hu/

http://dolgozattar.repozitorium.bgf.hu/4264/1/Csizmadia%20Szilvia_szakdolgozat2015.pdf

+ saját tapasztalat és ismeret, mivel én is gluténérzékeny vagyok.

Ahogyan előző bejegyzésemben is írtam, a minőségi táplálkozás testi-lelki egészségünk egyik legfontosabb alappillére! Minőségi alatt azt értem, hogy szervezetünk számára hasznosuló, tápanyagokban, vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag!

Mindenki hallott már a szénhidrátokról, fehérjékről és zsírokról, amik szervezetünk megfelelő működéséhez szükségesek. Ezek közül a szénhidrátot övezi a legnagyobb „hírnév”: a legtöbbször ellenségnek van kikiáltva. Pedig ez szervezetünk hajtómotorja és a jó közérzet titka a megfelelő, minőségi szénhidrát bevitelen nyugszik!

A szénhidrátok (más néven szacharidok) szerves vegyületek, melyeket a növények állítanak elő fotoszintézis során. Szénből, hidrogénből és oxigénből állnak. Többféleképpen csoportosíthatjuk őket:

1. molekulaszerkezet szerint beszélhetünk mono-, di-és poliszacharidokról.
2. felszívódás alapján pedig gyors és lassú felszívódású szénhidrátokról.

A molekulaszerkezetből következik a felszívódás mértéke, a mono-és diszacharidokat gyorsan dolgozza (égeti) fel a szervezet, míg az utolsó csoportba tartozót lassabban. Mono- például az egyszerű gyümölcscukor, di- a laktóz, poliszacharid pedig a keményítő.

Mindegyik szénhidrát típust a szervezetünk egyszerű cukrokká bontja le, amelyből az izmok és az agyunk a működéséhez energiát nyer.

A teljesség igénye nélkül, gyors felszívódású szénhidrátforrások például a gyümölcsök, gyümölcskészítmények (lekvár, gyümölcslevek), a tejtermékek (tej, kefír, joghurt), finomított lisztek. Lassú felszívódásúak: zab, zabpehely, köles, hajdina, quinoa, kuszkusz, bulgur, barna rizs, teljes kiőrlésű gabonalisztek, kókuszliszt.

A zöldségek alapvetően lassú felszívódásúak, bár van köztük gyors is. Egy azonban biztos: ha egy ételnek (alapanyagnak) az elkészítése során a szerkezete megváltozik (pl.: főzéssel, puffasztással, pirítással, préseléssel, turmixolással), akkor lassúból gyors felszívódású lesz! Ezért van az, hogy pl.: a főzött zabpehely után nagyon hamar megéhezünk, pedig a zabpehely maga lassú felszívódású szénhidrát! (Tipp: vízbe vagy tejbe egy éjszakára áztasd be a zabpelyhet: így lassú felszívódású marad.)

Jogosan teheted fel a kérdést: a gyümölcsök vagy a tejtermékek akkor most egészségesek vagy nem? A válasz: természetesen azok, de gyors felszívódásúak, ezért ne csodálkozz, ha az elfogyasztásuk után hamar megéhezel. Ezek fogyasztását érdemes valamilyen lassú felszívódású szénhidráttal kombinálni,így biztosan tovább kitart a telítettségérzet.

Én azt gondolom, nincsen „jó” vagy „rossz” szénhidrát, az étrendedet érdemes úgy kialakítani, hogy tartalmazzon mind a kettőből megfelelő arányban! Életviteledhez és egészségi állapotodhoz kell a szénhidrát bevitelt alakítani, de biztatnálak, kezdj el minél több lassú felszívódásút bevinni szervezetedbe. Kevésbé leszel éhes, csökkenni fognak a „falási rohamok”. A feldolgozásuk során lassan emelkedik meg a vércukorszinted, azért egyenletesen jutsz majd energiához, így te is sokkal kiegyensúlyozottabb és energikusabb leszel! A változásokat ne 1-2 nap vagy hét után várd, néhány hónapnak el kell telnie, míg a szervezet elkezd magához térni, de a változás testi-lelki szinten látható és érzékelhető lesz!